A Nagytemetőben megtartott megemlékezésen az Ozoray Árpád Magyar Művelődési Egyesület Cifraszűr vegyes kórusa nemzeti imánkat énekelte el, Magyar Zsolt káplán atya alkalomhoz illő egyházi szertartást tartott, majd Sarnyai Lorena, a Jovan Jovanović Zmaj Általános Iskola tanulója elszavalta Petőfi Sándor Föltámadott a tenger… című versét.

Kávai Szabolcs helytörténész, történelemtanár ünnepi beszédében elmondta, hogy a márciusi ifjak 1848. március 15-én lefektették annak a társadalomnak az alapjait, amelyben mi most élhetünk.

— A népek tavasza 1848. március 15-én érte el a Kárpát-medencét. Párizs, Róma, Milánó, Frankfurt, Berlin és Bécs után a pesti márciusi ifjak is egy tisztább, emberibb és szabadabb világot akartak teremteni. Néhány hét alatt a Szent Szövetség három évtizedes állóvize hullámzó tengerré változott Európa nagy részén. A nagykorúvá vált európai nemzetek a saját igényeiket, álmaikat, vágyaikat próbálták megvalósítani 1848 tavaszán. A forradalom szele által megcsapott országokban az abszolutizmus eltörléséért és az alkotmányos kormányzásért, valahol a túlhaladott feudalizmus eltörléséért, a széttagolt Itáliában és a német államokban az egységes nemzetállam megteremtéséért, Franciaországban a szociálisan igazságosabb társadalomért küzdöttek a forradalmárok. A magyar forradalomnak a fent említett célokat mind egyszerre és azonnal kellett megvalósítania. A kedvező nemzetközi környezet és az 1848-at megelőző reformkor, valamint a korszak nagy formátumú személyiségei, mint például Wesselényi, Széchenyi és Kossuth, megfelelő feltételeket és alapokat teremtettek a sikeres változásokhoz. A csillagok kedvező állása ellenére sem sikerült volna, ha csak rövid időre is, a forradalom céljainak gyors megvalósítása, ha nem alakul ki egy nemzeti egység, egy olyan összefogás, mely félre tudta tenni az egyéni érdekeket. 1848 tavaszán, Krisztus feltámadásának ünnepe előtt, feltámadt a magyar nemzet, és a korábbi évtizedek szárnybontogatásai után ekkor vált egy érett, egységes nemzetté, Európa legérettebb nemzetévé. Bizonyára akkor is voltak néhányan, akik a saját pecsenyéjüket akarták sütögetni a forradalmi felfordulás hevében, de a nemzeti közösség ezeket a hitvány alakokat nagyon gyorsan és sikeresen kivetette magából. 1848 márciusának idusa cáfolhatatlan bizonyítéka annak, hogy a magyar nem széthúzó nemzet. Lehet, hogy langymeleg, békés időszakokban gyakoribb az egymás közötti ellentét, a vita, az ellenségeskedés, sőt az irigység is, de baj esetén egymásba tudunk kapaszkodni. Mint minden tiszta forradalmunkat és szabadságharcunkat, csak a külső túlerő, a nagyhatalmi erőszak tudta leverni. Az isteni igazság, a kitartás és a józan ész néhány évtizeddel később diadalmaskodott. A bécsi kormányzat is kénytelen volt alig két évtizeddel később jelentős engedményeket tenni a magyar nemzetnek, de ez történt több mint egy évszázaddal később is, amikor az 1956-os forradalmat leverő Szovjetunió felbomlott, és Magyarország visszanyerte függetlenségét, és szabad, szuverén országként dönthet ma is a saját sorsáról. A függetlenséget és a szabadságot mint közös nemzeti kincsünket nagyon könnyű elveszteni, de annál nehezebb visszaszerezni, és semmivel sem könnyebb megóvni és megvédeni. Ezért nemzeti ünnepünk kiváló lehetőség számunkra egyrészt, hogy emlékezzünk a kor kimagasló történelmi személyiségeire, eseményeire, másrészt pedig, hogy levonjuk 1848 tanulságait, és azokat átültessük a mindennapi életünk gyakorlatába, felismerve a modern kor lehetőségeit, de a kihívásait és a veszélyeit is. Ma már más módon, más eszközökkel, gyakran szépen hangzó üzenetekkel, ígéretekkel, óvatos zsarolással, de gyakran előfordul, hogy közönséges fenyegetésekkel próbálják szétzúzni és elvenni azt, amit Kossuth, a márciusi ifjak, az aradi vértanúk és az akkor élt magyar hősök örök ajándékként ránk hagytak. Mi ezt az örökséget megóvjuk, és utódainknak továbbadjuk — mondta Kávai Szabolcs.

Az ünnepi beszéd elhangzása után a jelen lévő intézmények és szervezetek képviselői megkoszorúzták a katolikus temető kápolnájának falán lévő emléktáblát, mely tíz magyarkanizsai forradalmár emlékét őrzi. A táblát 1998-ban, a magyar forradalom és szabadságharc 150. évfordulóján a község polgárai és az önkormányzat állíttatta.

A program a Dobó Tihamér Képtárban folytatódott, ahol Festett vallomások címmel megnyílt Godnics Bakos Zsanett önálló kiállítása, majd a Művészetek Háza nagytermében az ősbemutató után pontosan egy évvel levetítették a Most vagy soha! című magyar történelmi kalandfilmet.